Lengyel-magyar barátság

„Polak, Węgier, dwa bratanki i do szabli, i do szklanki” – avagy „Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol és issza borát.” Elcsépelt mondás lenne? Nincs mögötte tartalom? A Lengyel-magyar barátság blog célja, hogy bemutassa a két nép viszonyának jelenkori alakulását. A magyar-lengyel barátság él, a lengyelek pedig továbbra is testvéri szeretettel gondolnak ránk. Kíváncsi vagy arra, hogyan mutatkozik meg a mindennapokban? Jó böngészést kíván: Aranyi Péter, alapító

Friss topikok

  • Pekkarin: @ArmaGedeon: Akkor megkövetem magam, úgy tűnt a gojfikázást a posztra érted. Afelől nincs kétség, ... (2015.04.04. 19:20) Magyargyalázás lengyel módra
  • budai fellegvár: Mint korábban már írtam róla, egy nem régen vett könyvben: A Magyar Királyi 101. Honvéd Gépkocsizó... (2014.08.26. 09:30) Együtt harcolt, s itta borát...1944-ben is
  • ♔bаtyu♔: "A magyar–lengyel kapcsolatok regionális jelentősége szempontjából az elmúlt évek egyik legfontosa... (2014.03.14. 09:10) Sörfőzdében nyílik újra a magyar főkonzulátus
  • Pekkarin: @Deak Tamas: Köszönöm! Lesznek fejlemények, szóval semmiképp nem hagyom abba! :) (2014.03.03. 22:27) Télváró gondolatok
  • gabrysia: A bisztro címe: ul. Zwycięzców 13., a bolt az utca túloldalán található és Sklep Papryka elnevezés... (2013.11.12. 19:07) Bistro Budapeszt

Közösség

Bejegyzések

HTML

üzenet

aranyipeter kukac hotmail.com

Címkék

1956 (8) 2012 (2) 23 (3) abortusz (1) andrzejewicz (1) barát (1) barátság (39) bíró internet fórum magyar (1) borkultúra (1) budapest (2) Budapest (1) bugyi (1) CBA (1) chopin év (1) cilvil (1) doda (2) dvsc (1) egyetem (1) életmód (1) emlékmű (8) énekesmadár (1) és (20) euro (2) európa bajnokság (2) ezereves baratsag (2) fapados busztársaság (1) film (1) forradalom (6) forró (24) fotózás (1) friss (29) friss és (6) friss és forró (30) gazdaság (1) gdansk (1) gosia (1) gyors (1) h1n1 (1) hedvig (1) heti (1) jános (1) jaroslaw (1) jégkrém (1) kabát (1) kaczinski (2) kaczynksi (1) kapcsolatok (9) katyn (1) kiállítás (1) koral (1) közélet (5) krakkó (7) kulti (2) kultúra (3) lászló (1) látogatás (2) lengyel (23) lengyelmagyar (18) lengyelorszag (9) lengyelország (26) Lengyel Filmtavasz (1) lengyel magyar (35) lengyel magyar barátság (25) lengyel magyar határ (1) litván lengyel (1) lojális (1) magdalena (1) magyar (9) magyar lengyel (15) magyar lengyel futball meccs (1) márciusi ifjak (1) menekült (1) migráns (1) nyelvtanulás (2) október (2) omega (1) Orbán (1) orbán (1) pál (1) pápa (1) péter (1) polak wegier (6) politika (4) politikai kultúra (7) Poznan (1) poznan (1) programajánló (2) sólyom (1) szak (1) szavak (2) szavazz (1) szexuálkultúra (1) szlovákia (2) tanulás (1) tiltakozás (1) történelem (11) ukrajna (2) utazás (3) vállalkozás (1) varsó (17) Varsó (4) vélemény (5) vétó (1) videó (1) viktor (1) virgin (1) vízilabda (1) zakopower (2) zsidózás (2) Címkefelhő

2010.03.23. 07:22 El Polako

Búcsú

Megölelt, mert magyar vagyok. Ezt se gondoltam volna.


Kérem! Csak a "lengyel-magyar két jó barátot" ne! Elég régi, unalmas mondás, már elnézést, ma már csak szentimentális vacak.(…) Ennyi. Talán negyven éve erősebb volt a barátságunk, talán, mert más volt a világ, amely ma már múlté.”  

Krzysztof Varga- A Turulpörkölt írója Lengyel „író”, aki a magyar történelemről firkált.
 

       Bence már felkészült rá, hogy a vég elkerülhetetlen. Ahogyan lépdelt fel bőröndjével  a vagon rácsozott vaslépcsőjén, magában tudta, most tényleg az jön amit igazán nem akart, az egyetlen szépséghibát a lengyelországi kiruccanásban:  a hazautazást. Nem nézett vissza, még egy pillanatnyi félretekintést se tett, hogy barátnője a peronon áll-e még, hiszen tudta, hogy ott van, és várja, hogy befészkelje magát egy kabinba, abba, ami éppen arra jó, hogy szabad ablakából ki lehessen hajolni, és pár semmitmondó, de mégis szertartásos szót intézzen kedveséhez, akitől elvégre már fejben elvált.  Erre kényszerítette a helyzet.

      Belépett az első üres kabinba, és alig hogy letette csomagját már fordult is az ablakhoz, hogy még egy pillantást vethessen Kasiára. Úgy érezte talán most összejön az is, amitől mindig rettegett, hogy tényleg megindulnak a könnyek, és tényleg nem fogja tudni megállni, de végtére is meg volt benne a kellő kitartás, hogy ne pityeregjen itt úgy, mint egy kislány, akit magára hagytak a szülei. Szíve közben olyan erővel lüketett, mintha jó adag kávét öntött volna magába. Elment egy hét, és egy hónapig nem látja kedvesét, és bár mindennap beszélnek az interneten, bár mindennap váltanak smst, az igazi érintést mégse tudja pótolni, nem tudja akkor és úgy megcsókolni azokat a puha kedvesen ívelt ajkakat, nem tudja orrát beletemetni abba a napsütötte hajillatba, amit mindig is szeretett.
       A vonat lassan megindult, és erőlködve, de határozottan hagyta el Warszawa Centralna pályaudvart. Kasia alakja távolodott, és szerelvény már egy sötét alagútban futott tovább. Kifelé tartott Bence Varsóból. Egyszer csak nyílik azt ajtó. De nem, nem a kalauz, hanem egy lengyel férfi kérdezget valamit, lengyelül. Bence nyelvtudása még igen sekélyes volt, nem volt hangulata ahhoz, hogy találgassa, mi lehet a fickó baja. Odavetette a fickónak: „ Nie rozumiem, jestem Wegier.” ( Nem értem, magyar vagyok). A férfinak erre a füléig szaladt a mosolya, majd magához rántotta és megölelte Bencét,  közben lengyelül ismételgetve mondatokat, melyekből  A fiú egyet meg is értett : „Polak-Weiger dwa bratanki i do szklani i do szabli” (Lengyel-magyar két jó barát /lengyel jelentésben unokatestvér/ együtt harcol és issza borát). Bencét olyannyira meglepte ez a reakció, hogy maga sem tudta mit mondjon, csak ismételgette ezt a mondatot, és heves kézrázásban fejezte ki hirtelen jött örömét, amire éppen itt és pont most a legkevésbé számított, hiszen rendre csak arra figyelt minden külföldi útján, hogy ki ne derüljön, hogy magyar, és most először idegenhonban is volt bátorsága kimondani ezt. Az idősebb férfi azonban végtére is a lényegre térve elmutogatta neki, hogy foglalt kabinba van, és talán át kellene mennie valahova, mert előbb-utóbb úgy is szólnak neki. Értette, akárhogyan is, de a „reserve” elég egyértelmű nemzetközi szó az ilyen mindennapi dolgok megjelölésére.
       Bence megfogta a bőröndjét, mosolyogva elbúcsúzott, majd hagyta, hogy a vagon hosszú, üres folyosóján úrrá legyen a mélabú.
 
Aranyi Péter
2009

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: varsó barátság barát lengyel magyar


A bejegyzés trackback címe:

http://lengyelmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr291861454

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nincs még veszve a lengyel-magyar barátság 2010.04.11. 10:37:49

A tragédiát követő magyar reakciók ismét megmutatták, hogy a közös érzelmi bázis igenis létezik. Ennek segítségével mindig ki tudtunk jutni a kapcsolati hullámvölgyekből. Így lesz ez most is.   Újabb írásunk a lengyel tragédiáról: A lengyel eg...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.