Lengyel-magyar barátság

„Polak, Węgier, dwa bratanki i do szabli, i do szklanki” – avagy „Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol és issza borát.” Elcsépelt mondás lenne? Nincs mögötte tartalom? A Lengyel-magyar barátság blog célja, hogy bemutassa a két nép viszonyának jelenkori alakulását. A magyar-lengyel barátság él, a lengyelek pedig továbbra is testvéri szeretettel gondolnak ránk. Kíváncsi vagy arra, hogyan mutatkozik meg a mindennapokban? Jó böngészést kíván: Aranyi Péter, alapító

Friss topikok

  • Pekkarin: @ArmaGedeon: Akkor megkövetem magam, úgy tűnt a gojfikázást a posztra érted. Afelől nincs kétség, ... (2015.04.04. 19:20) Magyargyalázás lengyel módra
  • budai fellegvár: Mint korábban már írtam róla, egy nem régen vett könyvben: A Magyar Királyi 101. Honvéd Gépkocsizó... (2014.08.26. 09:30) Együtt harcolt, s itta borát...1944-ben is
  • ♔bаtyu♔: "A magyar–lengyel kapcsolatok regionális jelentősége szempontjából az elmúlt évek egyik legfontosa... (2014.03.14. 09:10) Sörfőzdében nyílik újra a magyar főkonzulátus
  • Pekkarin: @Deak Tamas: Köszönöm! Lesznek fejlemények, szóval semmiképp nem hagyom abba! :) (2014.03.03. 22:27) Télváró gondolatok
  • gabrysia: A bisztro címe: ul. Zwycięzców 13., a bolt az utca túloldalán található és Sklep Papryka elnevezés... (2013.11.12. 19:07) Bistro Budapeszt

Közösség

Bejegyzések

HTML

üzenet

aranyipeter kukac hotmail.com

Címkék

1956 (8) 2012 (2) 23 (3) abortusz (1) andrzejewicz (1) barát (1) barátság (39) bíró internet fórum magyar (1) borkultúra (1) Budapest (1) budapest (2) bugyi (1) CBA (1) chopin év (1) cilvil (1) doda (2) dvsc (1) egyetem (1) életmód (1) emlékmű (8) énekesmadár (1) és (20) euro (2) európa bajnokság (2) ezereves baratsag (2) fapados busztársaság (1) film (1) forradalom (6) forró (24) fotózás (1) friss (29) friss és (6) friss és forró (30) gazdaság (1) gdansk (1) gosia (1) gyors (1) h1n1 (1) hedvig (1) heti (1) jános (1) jaroslaw (1) jégkrém (1) kabát (1) kaczinski (2) kaczynksi (1) kapcsolatok (9) katyn (1) kiállítás (1) koral (1) közélet (5) krakkó (7) kulti (2) kultúra (3) lászló (1) látogatás (2) lengyel (23) lengyelmagyar (18) lengyelország (26) lengyelorszag (9) Lengyel Filmtavasz (1) lengyel magyar (35) lengyel magyar barátság (25) lengyel magyar határ (1) litván lengyel (1) lojális (1) magdalena (1) magyar (9) magyar lengyel (15) magyar lengyel futball meccs (1) márciusi ifjak (1) menekült (1) migráns (1) nyelvtanulás (2) október (2) omega (1) orbán (1) Orbán (1) pál (1) pápa (1) péter (1) polak wegier (6) politika (4) politikai kultúra (7) poznan (1) Poznan (1) programajánló (2) sólyom (1) szak (1) szavak (2) szavazz (1) szexuálkultúra (1) szlovákia (2) tanulás (1) tiltakozás (1) történelem (11) ukrajna (2) utazás (3) vállalkozás (1) Varsó (4) varsó (17) vélemény (5) vétó (1) videó (1) viktor (1) virgin (1) vízilabda (1) zakopower (2) zsidózás (2) Címkefelhő

2011.03.23. 11:55 Pekkarin

Lengyel-magyar, egyet akar!

Négy éve, hogy március idusán deklarálták a lengyel-magyar barátságot a két ország parlamentje. Az akkori állapotok még erősen megkívántak egy ilyen döntést, ma is azt mondjuk: szükség van arra, hogy a friss generációk tudatosítsák magukban mely nemzetre számíthatnak leginkább. Ilyen a magyarnak a lengyel, és fordítva. Ezt minden pátosz nélkül kijelenthetjük! A 1848-as Bem segítség, az 1956-os lengyel csomagok érkezése a magyar forradalom támogatása végett (illetve még idevehetjük a visszaállított lengyel-magyar határon ölelkező katonákat is), mind-mind fontos történelmi példája annak a jelenlevő testvériségnek, amelyet éltetni és ápolni kell.

A 2006-os magyar zavargások idején a lengyelek megdöbbenve pislogtak Magyarországra. Mi folyik itt? 2010-ben együtt sirattuk Lech Kaczinski-t a lengyelekkel, a repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt államfőt. Egymásra találtunk. Újra. Miért csak most? A magyar értelmiség persze rendszeresen követi a lengyelországi fejleményeket, és egészen 1990.-ig úgy tűnt, szolidarítanak a lengyel szegénységgel. Az egykori, amagyar forradalmat követő évtizedekben kialakuló apátia, melyet az áruló magyar-, jobban mondva "kádári" elhidegülés váltott ki magyar-lengyel viszonyokban megbocsájthatatlan és bitófát érdemlő tetteket, vicceket foglalt magában. A tipikus tréfák, mint a "Milyen a lengyel szendvics? Két kenyérjegy között, egy húsjegy" illetve a "Hogy éheztesd a lengyel egeret? Zárd be a spájzba!" -hozzájárultak ahhoz a magyar pökhendi magatartásmód megjelenéséhez, melyet a "dübörgő  gazdaság", avagy a "legvidámabb szocialist barakk" felkiáltásokkal illetett 70'-es, 80'-as években láthattunk, érzékelhettünk idehaza a lengyel éhségsztrájkok láttán.

A szomorú az egészben az, hogy az elmúlt rendszer kiszolgálói, és azok örökösei zárták be a krakkói főkonzulátust (és nyitottak helyette újat Izraelben) 2009-ben. A magyar-lengyel kapcsolatok szépsége persze mindig is a civil szerveződésekben, a vegyes-házasságokban, a tucatnyi lengyel-magyar kulturális vonatkozásban rejlett, és nem a kisstílű, (egykori) áruló politikai érdekektől vezérelt diplomáciában. Bajnai Gordon kormánya éppen egy évvel később rúgott bele a magyar-lengyel kapcsolatba, miután a lengyel államfő, Jarosław Kaczinski számon kérte Donald Tusk miniszterelnököt, amiért nem támogatta a magyar javaslatokat a válságkezelésre, illetve az euró gyors, közép-európai bevezetésére. De említhetnénk Jerzy Buzek Magyarországnak nyújtott erkölcsi támogatását is, a magyarellenes szlovák nyelvtörvény megváltoztatására.

A múltat el kell felejteni, és a gyors felejtéshez azokat is ki kell hagyni a politikai viszonyok alakításából, akik nem képesek fejet hajtani Lengyelország hazánkért érzett hűsége, szimpátiája előtt. A magyarságnak, Kárpát-medence szerte újra fel kell fedeznie a két nép viszonyában rejlő kincseket, mert be kell ismerni: hagytuk veszni azt. Először politikai, másfelől, némileg civil szinten is. E sorok írója a krakkói konzulátus bezárásakor nagyszabású tüntetésekben gondolkozott, ám hiába az internet, hiába a gyors mozgósítás, senki fel sem fogta milyen súlyos visszalépés volt  mindez akkor. Az Orbán Viktorhoz, mint friss miniszterelnökhöz intézett nyílt levélben égető igényként jeleztük a magyar-lengyel kapcsolatok méltó ápolását, fejlődésének elősegítését. Bár pozitív  előrelépést tapasztalhattunk, még sem tudunk eléggé elégedettek lenni. Igaz, soha nem is lehetünk azok.

Bántóak lehetnek ezek a szavak. Tudom. Mert hát ünnepelni kéne. Az lenne a jó. De bárcsak önfeledt lehetnék annyira, hogy mindezeket emlékezetemből örökre kitöröljem, azzal is tisztában vagyok, hogy ez az év a Magyar-Lengyel Összetartozás Éve, tehát még sok meglepetést, programot, és örömet takar. Nem tudok másra felszólítani a kedves ünneplőket, mint arra, hogy próbáljanak elmélyülni a magyar-lengyel barátságban úgy, hogy ez ne csak üres lózungokról szóljon. Soha senkivel nem lesz ilyen viszonyunk az életben. Isten éltesse a magyar, és a lengyel népet, Isten vigyázza a magyar-lengyel testvériséget!

Aranyi Péter,
a lengyelmagyar.blog.hu és a melano.hu főszerkesztője.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://lengyelmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr362764592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kyos 2011.03.23. 22:50:35

Nagyon jó, örülök, hogy rátaláltam erre a blogra!
Éljen a lengyel-magyar barátság! :)