Lengyel-magyar barátság

„Polak, Węgier, dwa bratanki i do szabli, i do szklanki” – avagy „Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol és issza borát.” Elcsépelt mondás lenne? Nincs mögötte tartalom? A Lengyel-magyar barátság blog célja, hogy bemutassa a két nép viszonyának jelenkori alakulását. A magyar-lengyel barátság él, a lengyelek pedig továbbra is testvéri szeretettel gondolnak ránk. Kíváncsi vagy arra, hogyan mutatkozik meg a mindennapokban? Jó böngészést kíván: Aranyi Péter, alapító

Friss topikok

  • Pekkarin: @ArmaGedeon: Akkor megkövetem magam, úgy tűnt a gojfikázást a posztra érted. Afelől nincs kétség, ... (2015.04.04. 19:20) Magyargyalázás lengyel módra
  • budai fellegvár: Mint korábban már írtam róla, egy nem régen vett könyvben: A Magyar Királyi 101. Honvéd Gépkocsizó... (2014.08.26. 09:30) Együtt harcolt, s itta borát...1944-ben is
  • ♔bаtyu♔: "A magyar–lengyel kapcsolatok regionális jelentősége szempontjából az elmúlt évek egyik legfontosa... (2014.03.14. 09:10) Sörfőzdében nyílik újra a magyar főkonzulátus
  • Pekkarin: @Deak Tamas: Köszönöm! Lesznek fejlemények, szóval semmiképp nem hagyom abba! :) (2014.03.03. 22:27) Télváró gondolatok
  • gabrysia: A bisztro címe: ul. Zwycięzców 13., a bolt az utca túloldalán található és Sklep Papryka elnevezés... (2013.11.12. 19:07) Bistro Budapeszt

Top 5

Közösség

Bejegyzések

HTML

üzenet

aranyipeter kukac hotmail.com

Címkék

1956 (8) 2012 (2) 23 (3) abortusz (1) andrzejewicz (1) barát (1) barátság (39) bíró internet fórum magyar (1) borkultúra (1) Budapest (1) budapest (2) bugyi (1) CBA (1) chopin év (1) cilvil (1) doda (2) dvsc (1) egyetem (1) életmód (1) emlékmű (8) énekesmadár (1) és (20) euro (2) európa bajnokság (2) ezereves baratsag (2) fapados busztársaság (1) film (1) forradalom (6) forró (24) fotózás (1) friss (29) friss és (6) friss és forró (30) gazdaság (1) gdansk (1) gosia (1) gyors (1) h1n1 (1) hedvig (1) heti (1) jános (1) jaroslaw (1) jégkrém (1) kabát (1) kaczinski (2) kaczynksi (1) kapcsolatok (9) katyn (1) kiállítás (1) koral (1) közélet (5) krakkó (7) kulti (2) kultúra (3) lászló (1) látogatás (2) lengyel (23) lengyelmagyar (18) lengyelország (26) lengyelorszag (9) Lengyel Filmtavasz (1) lengyel magyar (35) lengyel magyar barátság (25) lengyel magyar határ (1) litván lengyel (1) lojális (1) magdalena (1) magyar (9) magyar lengyel (15) magyar lengyel futball meccs (1) márciusi ifjak (1) menekült (1) migráns (1) nyelvtanulás (2) október (2) omega (1) orbán (1) Orbán (1) pál (1) pápa (1) péter (1) polak wegier (6) politika (4) politikai kultúra (7) Poznan (1) poznan (1) programajánló (2) sólyom (1) szak (1) szavak (2) szavazz (1) szexuálkultúra (1) szlovákia (2) tanulás (1) tiltakozás (1) történelem (11) ukrajna (2) utazás (3) vállalkozás (1) varsó (17) Varsó (4) vélemény (5) vétó (1) videó (1) viktor (1) virgin (1) vízilabda (1) zakopower (2) zsidózás (2) Címkefelhő

2012.11.15. 21:34 Pekkarin

Zavargások Varsóban - magyar szemmel

Vasárnap Varsóban zavargások voltak a Függetlenség Napját kísérő rendezvényeken. Sajtóértesülések szerint legalább ezer magyar érkezett a lengyel fővárosba, hogy viszonozzák a márciusi támogatást. Egyeseket már a reptéren igazolgattak. Miért torkollottak zavargásokba a megemlékezések? Tényleg voltak felbérelt provokátorok? Következzen egy objektív beszámoló Gabitól, aki egyenesben élte át azt, amiről mi csak a hírekből értesülhettünk. A Lengyel-magyar barátság blog történetében először vendégposzt következik!

A vasárnapi Varsói függetlenségi meneten (Marsz Niepodległosci) való részvétel számomra csupán egy csütörtöki telefonos beszélgetés után dőlt el véglegesen. Egy nagyon kedves varsói barátom meggyőzött, hogy mindenképp részt kell vennem, mert ez olyan esemény, amit még nem láttam Lengyelországban. Váltig állította, nem fog vér folyni annak ellenére, hogy a média úgy állította be a dolgot: Varsó ismét egy véres zavargásra készülhet. Úgy döntöttem, hogy engedek a kérésének és vasárnap reggel hatkor Wrocławban buszra ültem. A jármű tele volt zászlórudat szorongató fiatalokkal, mindenki aki ezen a napon Varsóba utazott kétségtelenül azért tette, hogy részt vegyen a meneten. Már a fővárosba érkezés első pillanatában érezhető volt a mindenütt jelen lévő rendőri készültség. Rengeteg járművel vonultak ki, és a forgalmasabb csomópontokban felsorakozva álltak. Nekünk a Varsói Felkelés Múzeumánál volt a találkozási pont, mivel a barátom ott dolgozik, vele és néhány kollégájával indultunk el gyalog.

"Néhány információ, amit lengyel függetlenség napjáról tudni érdemes: 1918. november 11.-én ezen a napon nyerte vissza függetlenségét és egyesült újra 123 évnyi felosztás után ismét Lengyelország. Józef Piłsudskit vette át a hatalmat és szilárdította meg a köztársaságot. Erre az eseményre emlékezik Lengyelország 1989 óta, amióta november 11.-e hivatalos ünnepnap lett."

Mi a három órás kezdés idejére értünk a kiindulóponthoz, a Centrum metróállomáshoz, viszont a menet nem indult el időben. Robbantak a petárdák, gyújtották a görögtüzet és gyülekezett a sok ember. A tömegben már ekkor nagyon sok magyar zászlót is fel lehetett fedezni, a hírek szerint kb. ezer magyar érkezett, hogy részt vegyen a felvonuláson, többek között viszonozván az idei, március 15-ei megemlékezés során kapott lengyel támogatást. Ezen kívül a tömeg rendkívül színes volt, idősek, fiatalok, mozgássérültek, családosok… A mi társaságunkban is volt egy idős ember, az egyik lengyel fiú édesapja, aki hősiesen, fáradtságot nem ismerve jött velünk végig. Persze megjelentek a kapucnis, arcukat eltakaró huligánok is, de nem mondanám hogy ők voltak többségben, sőt! A menet elindulása után, kb. 500 métert haladva máris megállt, elöl a rendőrség hangosbemondón figyelmeztette a tömeget, hogy ne támadjanak - viszont bemondón kérték a résztvevőket a menet szervezői is, hogy ne provokálják a rendőrséget. Némi várakozás után megéreztük a könnygázt a levegőben, rögtön figyelmeztettek, hogy forduljunk háttal, csukjuk be a szemünket, és takarjuk el a szánkat-orrunkat. Kb. 10 perc múlva ismét kilőttek egy adag gázt, ekkor már a tömegből kezdtek elszállingózni az emberek. Valószínűleg ez volt a rendőrség célja: elrettenteni minél több embert, hogy csökkenjen a résztvevők száma és a média ismét beszámolhasson némi zavargásról. A barátaim sokat vicceltek azzal, hogy milyen visszhangja lesz majd a menetnek a médiában holnap a TVN majd bemondja, hogy 200 ember randalírozott.

"Több jelszó is röpködött a felvonulóktól, az egyik kedvencem a 'tylko idiota słucha na Palikota’' volt, ami azt jelenti: csak az idióta hallgat Palikotra!"

A háttértörténet pedig a következő: az egyik lengyel hazafi, Roman Dmowski (akit a lengyel nacionalizmus megalapítójának tartanak, illetve aki 100.000 fős hadsereget szervezett 1918-ban Franciaországban azért, hogy azzal feltartóztassa a keletről érkező bolsevik támadást, továbbá, aki diplomáciai képességeit bevetve az I. világháború után elérte, hogy Lengyelország ne veszítsen a nyugati területeiből) 2006-ban felavatott szobrát a Palikot-mozgalom nevű párt vezetője szerint el kellene távolítani. 

A felvonulás ezután békésen menetelt tovább, mi is végig beszélgettünk, általános jó hangulat uralkodott, és érezni lehetett az összetartozást, ami szívet melengető volt. Az útvonal során érintett házak ablakaiban, erkélyén megjelenő zászlókat is hangos tapssal és éljenzéssel köszönte meg a tömeg. Ha megláttam egy magyar zászlót a környékemen mindig megkérdeztem, hogy honnan jöttek, voltak köztük Budapestiek, Gödőllőiek, Debreceniek, Nyíregyháziak, Miskolciak. Azonban nem csak magyar, hanem más országok zászlóit is láttuk a tömegben, többek közt csehet, olaszt, ukránt, litvánt, norvégok és egy mexikóit. Természetesen a piros-fehér-zöld lobogókból számolhattunk volna a legtöbbet.

A végállomásnál Dmowski szobra környékén találkoztunk csak ismét nagyobb rendőri készültséggel, illetve azokat az utcákat zárták még el kordonnal – talán érthető okokból - ahol tudnivaló, hogy politikusok lakásai találhatóak. Érdekességként megjegyezném, hogy rohamrendőrök közvetlen szomszédságában kapucnis-símaszkos emberek csoportjai várakoztak, lengyel barátaim szerint ők voltak a felbérelt provokátorok, akiknek a feladata lett volna a rend megzavarása, ez végül nem sikerült, a menet békésen lezajlott. Nagyjából hét óra magasságában ért véget a felvonulás.

A vonatom este fél 11-kor gördült ki a Varsói központi pályaudvarról vissza Wrocławba, amire indulás előtt már nem lehetett helyjegyet kapni, de az egyik fülkében sikerült bekéredzkednem az egyetlen szabadon maradt helyre. Persze itt is a menet volt a téma, az egyik utas telefonon győzködött egy aggódó hozzátartozót, hogy semmi baja nem esett, a tv-ben hülyeségeket beszélnek és hogy csak egy kicsit lettünk elgázosítva. Persze mindenki hangosan nevetett. Miután én is beszédbe elegyedtem az útitársakkal (a még korántsem tökéletes lengyel tudásommal) és kiderült, hogy magyar vagyok addig nem tágítottak míg le nem húztam egy feles vodkát, utána szinte hazáig aludtam.

Képek: PAP

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény varsó lengyel barátság lengyelország politikai kultúra lengyel magyar látogatás lengyelmagyar lengyel magyar barátság polak wegier


A bejegyzés trackback címe:

http://lengyelmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr94909132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu