Lengyel-magyar barátság

„Polak, Węgier, dwa bratanki i do szabli, i do szklanki” – avagy „Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol és issza borát.” Elcsépelt mondás lenne? Nincs mögötte tartalom? A Lengyel-magyar barátság blog célja, hogy bemutassa a két nép viszonyának jelenkori alakulását. A magyar-lengyel barátság él, a lengyelek pedig továbbra is testvéri szeretettel gondolnak ránk. Kíváncsi vagy arra, hogyan mutatkozik meg a mindennapokban? Jó böngészést kíván: Aranyi Péter, alapító

Friss topikok

  • Pekkarin: @ArmaGedeon: Akkor megkövetem magam, úgy tűnt a gojfikázást a posztra érted. Afelől nincs kétség, ... (2015.04.04. 19:20) Magyargyalázás lengyel módra
  • budai fellegvár: Mint korábban már írtam róla, egy nem régen vett könyvben: A Magyar Királyi 101. Honvéd Gépkocsizó... (2014.08.26. 09:30) Együtt harcolt, s itta borát...1944-ben is
  • ♔bаtyu♔: "A magyar–lengyel kapcsolatok regionális jelentősége szempontjából az elmúlt évek egyik legfontosa... (2014.03.14. 09:10) Sörfőzdében nyílik újra a magyar főkonzulátus
  • Pekkarin: @Deak Tamas: Köszönöm! Lesznek fejlemények, szóval semmiképp nem hagyom abba! :) (2014.03.03. 22:27) Télváró gondolatok
  • gabrysia: A bisztro címe: ul. Zwycięzców 13., a bolt az utca túloldalán található és Sklep Papryka elnevezés... (2013.11.12. 19:07) Bistro Budapeszt

Közösség

Bejegyzések

HTML

üzenet

aranyipeter kukac hotmail.com

Címkék

1956 (8) 2012 (2) 23 (3) abortusz (1) andrzejewicz (1) barát (1) barátság (39) bíró internet fórum magyar (1) borkultúra (1) Budapest (1) budapest (2) bugyi (1) CBA (1) chopin év (1) cilvil (1) doda (2) dvsc (1) egyetem (1) életmód (1) emlékmű (8) énekesmadár (1) és (20) euro (2) európa bajnokság (2) ezereves baratsag (2) fapados busztársaság (1) film (1) forradalom (6) forró (24) fotózás (1) friss (29) friss és (6) friss és forró (30) gazdaság (1) gdansk (1) gosia (1) gyors (1) h1n1 (1) hedvig (1) heti (1) jános (1) jaroslaw (1) jégkrém (1) kabát (1) kaczinski (2) kaczynksi (1) kapcsolatok (9) katyn (1) kiállítás (1) koral (1) közélet (5) krakkó (7) kulti (2) kultúra (3) lászló (1) látogatás (2) lengyel (23) lengyelmagyar (18) lengyelország (26) lengyelorszag (9) Lengyel Filmtavasz (1) lengyel magyar (35) lengyel magyar barátság (25) lengyel magyar határ (1) litván lengyel (1) lojális (1) magdalena (1) magyar (9) magyar lengyel (15) magyar lengyel futball meccs (1) márciusi ifjak (1) menekült (1) migráns (1) nyelvtanulás (2) október (2) omega (1) orbán (1) Orbán (1) pál (1) pápa (1) péter (1) polak wegier (6) politika (4) politikai kultúra (7) poznan (1) Poznan (1) programajánló (2) sólyom (1) szak (1) szavak (2) szavazz (1) szexuálkultúra (1) szlovákia (2) tanulás (1) tiltakozás (1) történelem (11) ukrajna (2) utazás (3) vállalkozás (1) Varsó (4) varsó (17) vélemény (5) vétó (1) videó (1) viktor (1) virgin (1) vízilabda (1) zakopower (2) zsidózás (2) Címkefelhő

2014.03.22. 11:30 gabrysia

...Egyszerűen az „I’m from Hungary” mondat hallatán a mosoly szélesebbre húzódik az arcodon... - beszélgetés a legnépszerűbb magyar-lengyel barátság témáját feldolgozó videó készítőjével

Állami ünnepségekről, hivatalos tábla,- és szoboravatókról, a lengyel és magyar államok közti formalitásokról sokat hallunk, gondoltam most egy kicsit az átlagemberek szintjére evezek. Március 23.-a közeledtével egy rövid beszélgetést szeretnék a kedves olvasók figyelmébe ajánlani, amelyet a két nép barátságát népszerűsítő legnézettebb videó szerzőjével készítettem. A Varsóban élő Artur Łaszczych, művésznevén Rogvist a szerzője az alábbi kis filmnek, amelyet szinte biztos vagyok, hogy sok olvasónk látott már valamikor. A filmet a Youtube őskorában, 2007-ben tették közzé és azóta már jóval meghaladta az 500.000 –es nézőszámot.

- Mi visz rá arra egy átlagos lengyel diákot, hogy filmet készítsen a lengyel-magyar barátságról? Mert akkoriban még egyetemista voltál, igaz?

Igen. A magyarok iránti kötődés valamivel korábban kezdődött. Azt hiszem 15 vagy 16 éves lehettem amikor Engelmayer Ákos ellátogatott a gimnáziumba ahol tanultam, hogy meséljen nekünk ’56-ról. A legmegdöbbentőbb dolog volt látni a történetei elmesélésének befejeztével, hogy mennyire elérzékenyült. Sok osztálytársam, kamasz fiúk, akiket persze akkoriban nem érdekelt más, csak a bulizás és a lógás szintén nagyon meghatódtak sőt, voltak olyanok is, akik sírtak. Engem is nagyon mélyen érintettek a szavai és úgy érzem ez az esemény, hogy hallhattam őt beszélni valahogy megváltoztatott örökre.

- Ezt én is megerősíthetem, ha ő elkezdi mesélni a történeteit az embert órákig képes lenne hallgatni.

Én nem ismertem meg őt akkor, úgy értem nem beszéltem vele személyesen, de évekkel később, mikor már felnőtt fejjel is egyre többet és többet olvastam és tudtam meg a magyar történelemről és sokszor találkoztam az olvasmányaim során a nevével rájöttem, hogy én ismerem őt, hisz egyszer már volt szerencsém találkozni vele. A legtöbbet talán a Węgierski łącznik c. interjúkötetből tanulhattam róla (a könyv magyarul is megjelent ’Magyar Kapcsolat’ címmel). De sokszor láttam őt interjút adni és szerepelni a televízióban is ahol általában a két ország ügyeinek szakértőjeként szólalt fel.

- Szóval valószínűleg ez a rendhagyó történelem óra volt az első ’komolyabb’ kapcsolatod a magyarokkal ami egész további életedre hatással volt rád.

Úgy gondolom, igen. A kötődés a részemről is óriási, annak ellenére, hogy sosem voltam Magyarországon. Viszont ha egyszer ellátogatnék oda szeretném azt igazán jól csinálni. nem csak egy hetes villámlátogatás során végigrohanni a nevezetesebb budapesti emlékhelyeken, hanem mondjuk egy hónapot eltölteni ott, bejárni az egész országot, megismerni a vidéket is. Szeretnék elmenni például Erdélybe is.

- Mi a videó keletkezésének története?

Mikor ez a videó kikerült a Youtube-ra, már készítettem néhány filmet a lengyel történelemről – és az egyik fő ok, hogy fontolóra vettem egyáltalán, hogy foglalkozzam a magyar témával az, hogy lengyel hazafinak tartom magam és ezáltal hittem és hiszek abban, hogy a magyarokhoz fűződő barátság a lengyel patriotizmus része. Ahogyan a filmben is elhangzó Varga Béla idézet is mondja - amely teljes mértékben igaz a lengyelekre is. Nem tudjuk megmagyarázni honnan jön ez az érzés, de nagyon különleges és mély érzéseket táplálunk a magyarok iránt.

- És mindezt annak ellenére érezted, hogy sosem találkoztál magyarokkal…

Így van. Némi levelezésen, internetes kapcsolattartáson kívül akkor még személyesen nem ismertem magyarokat. Mégis bennem is megvoltak a megmagyarázhatatlan barátságos érzések a magyarok felé. Azt hiszem mi ezzel születünk, ez az érzés nekem valahogy ösztönös volt. Az én szüleim például soha nem fektettek arra külön hangsúlyt, hogy megtanítsanak: a magyarokat szeretni kell. Én viszont biztos vagyok benne, hogy ilyen szellemben fogom majd nevelni a saját gyermekeimet.

- Ez volt az egyik első videód. Gondolom sok minden változott azóta, hogy ez elkészült.

De még mennyire. Ha jól emlékszem a Youtube 2005-ben jött létre, és a videó feltöltésekor is még gyerekcipőben járt az oldal, legalábbis a mai formájához képest. Azt hiszem én és mások is, akik hasonló filmeket alkottak mind úttörők voltunk.

 

 

- Manapság már egyre több oldal, egyre több szervezet és magánszemély foglalkozik a lengyelek és magyarok kapcsolatának ápolásával de akkor még nagyon különlegesnek számított ez a videó. Talán ezért is lett olyan népszerű. Sok-sok ember talált ott barátra sokan elmondhatták és kifejezhették a szimpátiájukat a másik nemzet fiaival szemben.

Igen, hihetetlen volt látni azt a rengeteg érzelmi megnyilvánulást. Én valami belső késztetés miatt éreztem úgy hogy készítenem kell egy ilyen filmet, de a hozzászólások voltak azok, amelyek megerősítettek abban, hogy ez a barátság egy élő dolog. Soha nem gondoltam volna hogy ilyen népszerű lesz a munkám.

- A népszerűségéből gondolom, hogy sok üzenetet, érdekes kérdést, kérést kaptál az évek folyamán.

Megszámlálhatatlan üzenet, óriási mennyiségű hozzászólás érkezett, fizikai képtelenség volt mindegyikre válaszolni. Ha egész nap nem csinálok mást mint válaszolok a levelekre még akkor sem értem volna a végére. Ki is kellett tennem a főoldalamra egy tájékoztató szöveget amelyben elnézést kértem mindenkitől hogy nem tudok válaszolni a megkeresésekre. Az egyik legérdekesebb felkérés amire emlékszem Amerikából érkezett, egy magyar-lengyel pár kért engedélyt arra, hogy lejátszhassák a videót az esküvőjükön. De örömmel jelenthetem, hogy a föld sok más pontján sokszor használták ezt a kisfilmet különböző rendezvények során. Szintén megszámlálhatatlan kérést kaptam azzal kapcsolatban, hogy még ezt is, még azt is bele kellene tennem a filmbe, ezeknek a kéréseknek azonban technikai okok miatt nem tudtam eleget tenni hisz a film már addigra készen volt. Ezeknek köszönhetően azonban nagyon sokat tanultam én is mivel sokan többet tudtak a barátságról és erről a témáról mint én.

- Tervezed hogy készítesz más filmeket is magyar témában?

Nagyon sok ötlet van a fejemben ami megvalósításra vár de sajnos kevés szabadidőm van és ezt a videót hét éve készítettem, amikor egy egyszerű videó készítő program elég volt egy ilyen munkához. De annyit fejlődött a technika, hogy manapság már egy hasonló minőségű film nem aratna nagy sikert. Sokkal jobb és fejlettebb szoftverekkel kellene dolgoznom, amiket még nem sikerült beszereznem, a jelenlegiekkel amikkel rendelkezem nem elegendőek ahhoz, hogy megcsináljam velük azt amit igazán meg szeretnék mutatni a világnak és hát, sajnos mivel maximalista vagyok nincs könnyű dolgom… Ha egyszer belekezdek valamibe annak tökéletesnek kell lennie. Általában persze ez visszaüt, mert miután elkészült egy munkám és feltöltöm azt, azután látom csak, hogy mennyi mindent másképp kellett volna csinálni, soha nem vagyok 100 %-ig elégedett egyetlen művemmel sem.

- Mit gondolsz, a barátság a társadalom alacsonyabb szintjén, az egyszerű emberek között is él?

Igen, és ez sokkal fontosabb mint az, hogy csak diplomáciai kapcsolatok legyenek a két ország kormánya között. Az is fontos persze, de úgy érzem amit ők közvetítenek, azok csak szavak. A vezetők egyik nap még Magyarországon ünneplik márc. 23-at, a következő nap már Mongóliával írnak alá baráti megállapodásokat. Én úgy érzem a barátság él a mai nap is, méghozzá erősen. Sokáig dolgoztam csoportvezetőként angol nyelvvel a Varsói Felkelés Múzeumában és így persze sok külföldivel találkoztam. De minden alkalommal, ha magyarokat kellett kalauzolnom valahogy más volt a helyzet.

Mégis miben volt más?

Ha meghallod, hogy magyarok vannak a csoportban rögtön másképp viselkedsz, nem mintha más külföldivel nem lennél kedves, csak egyszerűen az ’I’m from Hungary’ mondat hallatán a mosoly szélesebbre húzódik az arcodon. Olyan mintha egy régi barátot látnál újra pedig valójában csak egy idegenről van szó. Rögtön kedvesebb vagy hozzá és megteszel mindent, hogy segíts ennek az embernek, többet akarsz neki mutatni, mindent elmesélni és megtanítani, kifejezni a szimpátiát. Ezt nagyon sokszor tapasztaltam, mivel én is igyekeztem mindig így viselkedni a magyar látogatókkal. Sok Erasmus diákokból álló csoportot kellett például vezetnem, amelyekben egyszerre különböző országokból származó fiatalok voltak és nem voltam könnyű helyzetben. Mert ha van egy csoport pl. tele német, francia, angol, litván, svéd diákokkal mindegyik másképp fogja értelmezni a szavaidat mert másképp tanultak a történelemről. Ezeket a csoportokat mindig nagy rizikó faktorral kezeltem (nevet) mert féltem attól hogy konfliktusok forrása lehet az amit elmondok nekik. Viszont minden esetben, mikor magyarok voltak a csoportomban látszott rajtuk, hogy tudják és tökéletesen megértik mindazt, amiről beszélek hiszen hasonló történelmi események érték Magyarországot is mint Lengyelországot. Ők mindig csodás hallgatóság voltak, és gyakran megesett az is, hogy a vezetés befejeztével odajöttek hozzám beszélgetni, mert nekik mindig volt még néhány kérdésük. És én is örültem nagyon, hogy megmutathattam a magyar vonatkozású helyeket, dokumentumokat a múzeumban.

Amit biztosan kijelenthetek, hogy ha nekem is lesz családom, akkor a gyermekeimet a barátság szellemében fogom nevelni. A történelem megtanított arra, hogy nem a szavak hanem a tettek számítanak, hiszen ismerjük a mondást: bajban ismerszik meg a barát. És minket lengyeleket sokszor próbára tett már az élet, főleg akkor, mikor saját szövetségeseink árultak el minket. Azonban a barátságunk életeket mentett sok esetben hisz ha csak az 1920-as, a második világháborús vagy az 1956-os eseményeket említem máris sok példát találhatunk a barátságra. Szóval ha valami ilyen értékes dologgal rendelkezel, hát vigyázz rá, mert valahogyan biztosan meghálálja majd a jó tetteket. Sajnos a 80-as évek eseményei és az egész szocialista rendszer sok sebet okozott ezen a szép, sok évszázados kapcsolaton. Talán inkább a magyar szocialista vezetők voltak azok akik több sérülést okoztak, nem emlékszem, hogy olvastam volna arról, hogy magyar-ellenes propagandát folytatott volna a lengyel kommunista vezetőség. Bár mi mindig egy kissé instabil ország voltunk. Azt teljes bizonyossággal kijelenthetem – a történelmünk már számtalanszor bebizonyította - a területeinket elfoglalhatják, de meg kell ölniük minket mind egy szálig, ha ránk akarják erőltetni az akaratukat. Az ellenállás a vérünkben van.

- És mit gondolsz hogy néz ki ennek a barátságnak a jövője?

Minden rajtunk áll, de azért boldogabb lennék, ha az országaink kormányai is többet tennének a dologért. Mindenhol ugyanazt a véleményt hallom, olvasom a lengyelek részéről: ugyan miért keresünk szövetségeseket, kapcsolatokat szinte csak a messzi nyugaton, hisz oly sokszor bebizonyosodott már, hogy ezek a kapcsolatok sem nyújthatnak mindig tökéletes védelmet. Félre ne érts, nem ellenzem a szövetséget a nyugati hatalmakkal, hiszen Lengyelország, és Magyarország is a nyugati civilizáció része, de miért nem építhetünk egy erős Közép-Európát inkább, ami mindkét országnak előnyére válna? Szeretném látni, hogy országaink kormányai többet tesznek, amelyek nem csak formalitások. Az egyszerű emberek szintjén szerintem jelenleg nincs probléma. A rendszerváltás után a barátság témája valahogy nem volt még a mindennapok része, de a technika fejlődésével az internet előretörésével ismét megtaláltuk egymást. Elég csak a futball szurkolók példáját említenem milyen szoros a kapcsolattartás alakult ki köztük, például. Akármilyen esemény, nemzeti ünnep van soron, ők az elsők akik megemlékeznek ezekről, hatalmas molinókkal, transzparensekkel, táblákkal fejezik ki támogatásukat a másik nép iránt. Sok köztük a huligán is, akik képesek bármelyik pillanatban összeverekedni a rendőrökkel de mégis milyen csodás, hogy tiszteletben tartják ha megszólal a másik nép nemzeti himnusza…rögtön mind büszkén, egyenesen állnak.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény történelem barátság 23 kapcsolatok lengyelmagyar lengyel magyar barátság


A bejegyzés trackback címe:

http://lengyelmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr795873588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu