Lengyel-magyar, egyet akar!
2011. március 23. írta: Pekkarin

Lengyel-magyar, egyet akar!

Négy éve, hogy március idusán deklarálták a lengyel-magyar barátságot a két ország parlamentje. Az akkori állapotok még erősen megkívántak egy ilyen döntést, ma is azt mondjuk: szükség van arra, hogy a friss generációk tudatosítsák magukban mely nemzetre számíthatnak leginkább. Ilyen a magyarnak a lengyel, és fordítva. Ezt minden pátosz nélkül kijelenthetjük! A 1848-as Bem segítség, az 1956-os lengyel csomagok érkezése a magyar forradalom támogatása végett (illetve még idevehetjük a visszaállított lengyel-magyar határon ölelkező katonákat is), mind-mind fontos történelmi példája annak a jelenlevő testvériségnek, amelyet éltetni és ápolni kell.

A 2006-os magyar zavargások idején a lengyelek megdöbbenve pislogtak Magyarországra. Mi folyik itt? 2010-ben együtt sirattuk Lech Kaczinski-t a lengyelekkel, a repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt államfőt. Egymásra találtunk. Újra. Miért csak most? A magyar értelmiség persze rendszeresen követi a lengyelországi fejleményeket, és egészen 1990.-ig úgy tűnt, szolidarítanak a lengyel szegénységgel. Az egykori, amagyar forradalmat követő évtizedekben kialakuló apátia, melyet az áruló magyar-, jobban mondva "kádári" elhidegülés váltott ki magyar-lengyel viszonyokban megbocsájthatatlan és bitófát érdemlő tetteket, vicceket foglalt magában. A tipikus tréfák, mint a "Milyen a lengyel szendvics? Két kenyérjegy között, egy húsjegy" illetve a "Hogy éheztesd a lengyel egeret? Zárd be a spájzba!" -hozzájárultak ahhoz a magyar pökhendi magatartásmód megjelenéséhez, melyet a "dübörgő  gazdaság", avagy a "legvidámabb szocialist barakk" felkiáltásokkal illetett 70'-es, 80'-as években láthattunk, érzékelhettünk idehaza a lengyel éhségsztrájkok láttán.

A szomorú az egészben az, hogy az elmúlt rendszer kiszolgálói, és azok örökösei zárták be a krakkói főkonzulátust (és nyitottak helyette újat Izraelben) 2009-ben. A magyar-lengyel kapcsolatok szépsége persze mindig is a civil szerveződésekben, a vegyes-házasságokban, a tucatnyi lengyel-magyar kulturális vonatkozásban rejlett, és nem a kisstílű, (egykori) áruló politikai érdekektől vezérelt diplomáciában. Bajnai Gordon kormánya éppen egy évvel később rúgott bele a magyar-lengyel kapcsolatba, miután a lengyel államfő, Jarosław Kaczinski számon kérte Donald Tusk miniszterelnököt, amiért nem támogatta a magyar javaslatokat a válságkezelésre, illetve az euró gyors, közép-európai bevezetésére. De említhetnénk Jerzy Buzek Magyarországnak nyújtott erkölcsi támogatását is, a magyarellenes szlovák nyelvtörvény megváltoztatására.

A múltat el kell felejteni, és a gyors felejtéshez azokat is ki kell hagyni a politikai viszonyok alakításából, akik nem képesek fejet hajtani Lengyelország hazánkért érzett hűsége, szimpátiája előtt. A magyarságnak, Kárpát-medence szerte újra fel kell fedeznie a két nép viszonyában rejlő kincseket, mert be kell ismerni: hagytuk veszni azt. Először politikai, másfelől, némileg civil szinten is. E sorok írója a krakkói konzulátus bezárásakor nagyszabású tüntetésekben gondolkozott, ám hiába az internet, hiába a gyors mozgósítás, senki fel sem fogta milyen súlyos visszalépés volt  mindez akkor. Az Orbán Viktorhoz, mint friss miniszterelnökhöz intézett nyílt levélben égető igényként jeleztük a magyar-lengyel kapcsolatok méltó ápolását, fejlődésének elősegítését. Bár pozitív  előrelépést tapasztalhattunk, még sem tudunk eléggé elégedettek lenni. Igaz, soha nem is lehetünk azok.

Bántóak lehetnek ezek a szavak. Tudom. Mert hát ünnepelni kéne. Az lenne a jó. De bárcsak önfeledt lehetnék annyira, hogy mindezeket emlékezetemből örökre kitöröljem, azzal is tisztában vagyok, hogy ez az év a Magyar-Lengyel Összetartozás Éve, tehát még sok meglepetést, programot, és örömet takar. Nem tudok másra felszólítani a kedves ünneplőket, mint arra, hogy próbáljanak elmélyülni a magyar-lengyel barátságban úgy, hogy ez ne csak üres lózungokról szóljon. Soha senkivel nem lesz ilyen viszonyunk az életben. Isten éltesse a magyar, és a lengyel népet, Isten vigyázza a magyar-lengyel testvériséget!

Aranyi Péter,
a lengyelmagyar.blog.hu és a melano.hu főszerkesztője.

A bejegyzés trackback címe:

https://lengyelmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr642764592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kyos 2011.03.23. 22:50:35

Nagyon jó, örülök, hogy rátaláltam erre a blogra!
Éljen a lengyel-magyar barátság! :)