Így mulatnak a lengyelek a zenénkre
2011. augusztus 19. írta: Pekkarin

Így mulatnak a lengyelek a zenénkre

1969-es megjelenését követően közel ötven különböző verziója született, az elkövetők közt volt - az eredeti szöveget fonetikusan éneklő - lengyel együttes és világhírű rockbanda is. A Gyöngyhajú lány egyike a világszerte legismertebb dalainknak; pedig csak utolsó pillanatban került fel az Omega azóta legendává lett, Tízezer lépés című albumára.

1968-ban, mielőtt Kóbor János és a többiek első magyar együttesként Anglia felé vették az irányt, az Omega-klub búcsúkoncertjén felcsendült egy addig sosem hallott instrumentális dal, vagy inkább dalkezdemény. A csapat kiutazott Angliába, nagy sikereket aratott, köszönték szépen Eric Clapton és George Harrison gratulációját és jöttek haza, véglegesíteni a Tízezer lépés című albumot.

 

A kezdetek

Az Omega legsikeresebb korszakában járunk, volt még Omega-tagsági igazolvány, koncertek estéjén pedig városszerte felcsendült az "Aratjuk a gabonát, szeretjük az Omegát" rigmus is. A szövegeket Adamis Anna szerzi, a Trombitás Frédi című album sikere után továbbra is Presser Gábor ír dalokat. A később legendává lett, 1969-es Tízezer lépés című albumról azonban hiányzik még egy igazán mély dal. "Szerettünk volna még egy lassabb, mélyebb dalt az albumra. Elővettük ezt a témát, amit még a búcsúkoncerten játszottunk fel és ez lett belőle" - emlékezik vissza Kóbor János, a banda örökös énekese.

Az eredmény ismert: az album óriási siker, önálló tévé-műsor készül belőle, a sokáig másodvonalba sorolt Omega kérdés nélkül az 1969-es év rockbandája. A Gyöngyhajú lány bevonul a rocktörténelembe: az Omega itthon és külföldön is rengeteg rajongót vonz magához, a dal alapján kelet-európai utánzatok, másolatok születnek, maga a kelet-német idol, Frank Schöbel is feldolgozza a dalt, "Schreib es mir in den Sand" címmel. Az Omega németországi sikereire jellemző, hogy még ma is több németnyelvű rajongói oldalt találni az interneten.

 

A közel ötven verzió közül a legmókásabb kétségtelenül egy magyar szöveget fonetikusan feléneklő lengyel csapaté. Hatását jelzi, hogy a leghíresebb és legismertebb feldolgozás az eredeti születését követően 26 évvel, 1995-ben jelent meg. Az éppen virágkorát élő Scorpions együttes White Dove cím alatt adta ki és aratott vele nagy sikert. Az Omegát 1970-ben a mallorca-i Barbarella fesztiválon is kitüntették, a Gyöngyhajú lány pedig különdíjat nyert a tokiói Yamaha Fesztiválon, ahonnan minden tag egy kis Yamaha motorkerékpárral térhetett haza.

Reinkarnáció a kétezres években

Azt hihetnénk persze, hogy ennyi volt az így is meglehetősen szép kort megélt sláger karrierje. Hogy ez mennyire nem igaz, azt jól bizonyítja a számtalan újabb lengyel feldolgozás, melyeket a teljesség igénye mellett sem lehet követni. A Gyöngyhajú lány elsősorban két stílusirányban hatotta át a jelenlegi lengyel zenei életet.

 

Az egyik,  talán legszínvonalasabb feldolgozás a Zakopowertől származik. A fiatal lengyel zenészekből álló csapat 2007-ben robbant be a köztudatba a Gyöngyhajú lány magyar nyelven való eléneklésével. A banda éppen ekkor volt túl első albumán, kivételes zenei tehetségük nyomán a Sziget Fesztiválra is eljutottak, majd pár évvel később az A38-as hajón lehetett őket ismét meghallgatni. A szám magyar nyelven történő előadása nem kis teljesítmény, hiszen a zenekar egyik tagja sem rendelkezik magyar gyökerekkel, illetve ha információnk nem csalnak, akkor különösebb nyelvi előképzettséget sem hasznosítottak a szám el-, vagy feléneklésénél (később a feldolgozásból stúdió felvétel is született). A lengyelek magyarul való éneklése viszont nemzeti sajátosság, egyrészt az Omega slágerét már megszámlálhatatlanul sokan adták elő anyanyelvünkön, másrészt e nemzet vonzódása a magyar nyelvhez különleges és földöntúli. E sorok írója évekkel ezelőtt kezébe vett egy Európáról íródott lengyel nyelvű könyvet, mely bevezetője így kezdődött: „Európa varázslatos és rejtelmes, melynek földjén sok egymással rokon nép él, de szívében pedig egy olyan gyönyörű nyelvet beszélő nemzet kapott helyet, mint a magyar.”

 

Ugyanebben az évben, 2007-ben adta elő a Mafia nevű együttes a Gyöngyhajú lányt, mely szép lett, azonban kevésbé emlékezetes. Viszont ilyen mezei hangszerelésben már évente valaki előbukkan egy-egy tévészereplés erejéig, vagy lengyelül vagy magyarul. A másik tekintélyes vonal a szimpla diszkó zene, ahol a Veegas előadásában újabban lagzik közkedvelt slágere. A lengyelek által csak „disco polónak” csúfolt zene valami olyasmi, mint itthon a mulatós. Ízlés dolga, ez tetszik-e valakinek, könnyen előfordulhat, hogy nem, hiszen a magasztos dallamok kivesztek ebből a verzióból.

 

Mókás vagy gáz?

Van, aki persze inkább viccesre veszi a figurát és akár egy vásári mutatványos próbál valami sajátot kihozni belőle. Robert Rozmus éppen tavaly haknizott ezzel a számmal, valljuk be, ha nincs a vokál, akkor minden bizonnyal befürdik vele. A fekete, göndör paróka és az Omegát kicsit parodizáló előadásmód maximum csak akkor lenne vicces, ha nem tenne bele Mick Jaggeres elemeket, így azonban a közönség legalább annak örülhet, hogy eléneklik a számot. Rozmus bizonyára régi vendége lehet a patikáknak, hiszen nem kizárt, hogy sok fellépés alkalmával kívánnak neki hetekig tartó hangszálgyulladást.

 

Forrás: Origo, Melano
Szerző: Aranyi Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://lengyelmagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr543165845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szubotaj 2012.01.15. 19:57:41

Ez kicsivel kedvesebb a szívemnek, barátaink is, a dal is jó:
www.youtube.com/watch?v=BMeobIoL6UU