Tegnap, október 23-án pontosan 10:23 perckor megszólaltak Lengyelország szerte a légvédelmi szirénák. Én épp az irodában ülve, munkába temetkezve csodálkozva kaptam fel a fejem… furcsa véletlen lenne, hogy épp ebben az órában és percben kezdtek rá vijjogni? Aztán kicsit keresgetve az interneten kiderült, hogy a kezdés ideje valóban csak a véletlen műve volt, az egész országban tesztelték ugyanis a szirénákat, terrorelhárítási gyakorlatokat tartottak. Azonban az, hogy az egyik állami televízió a TVP Historia október 23-án egész napon át csupa a magyar forradalommal kapcsolatos és egyéb magyar témákat feldolgozó dokumentumfilmet vetített, már nem a véletlennek köszönhető. Kíváncsi lennék, van-e a földön még egy olyan ország, amely ilyen lázas igyekezettel emlékszik meg a mi nemzeti ünnepünkről?

De persze az itteni magyarok is szerveztek megemlékezéseket Lengyelország szerte az 57 évvel ezelőtt kitört forradalom emlékére. Néhány héttel ezelőtt a varsói magyar konzulátus hírlevelet küldött szét e-mailben amelyben részletes tájékoztatást adott az itt zajló programokról.

Október 23-án Poznańban emléktáblát avattak a vasútállomás épületében, ahol jelen volt többek között Gyurcsik Iván nagykövet, Engelmayer Ákos, Tischler János a Varsói Magyar Intézet igazgatója, Mansfeld László (Mansfeld Péter testvére). A város focicsapata, a Lech Poznań szurkolói is képviseltették magukat, egy hatalmas transzparenssel amelyen ’lengyel-magyar két jó barát’ felirat volt olvasható. A táblaavató egyben kiállítás megnyitó is volt, amely a Poznań és Budapest közötti ’56-os kapcsolatot dolgozza fel – miként jutottunk el a poznanńi júniusi véres eseményektől a Bem szoborhoz rendezett tüntetésig.

A mai napon, október 24-én pedig rövid koszorúzási ünnepséget tartottak a Varsó belvárosában található ’56-os emléktáblánál, amelyen részt vett Hende Csaba honvédelmi miniszter is. (azt csak egy később olvasott hírből tudtam meg, hogy alá is írt a mai napon egy hadisírgondozási megállapodást a lengyel kulturális miniszterrel, amely téma szintén megérne egy bejegyzést).

A Varsóban található '56-os emléktábla a mai koszorúzás után

Holnapra, azaz október 25-re is esik egy emléktábla avatás, melynek a Łódź és Varsó között félúton elhelyezkedő Skierniewice ad helyet. Ezzel az emléktáblával az 1920-ban, a keletről előrenyomuló bolsevik szovjet hadsereggel  szembeszálló lengyelek győzelmét segítő magyar katonai segítségnek állítanak emléket.

Lesz továbbá római katolikus mise is a varsói Szent István templomban, október 27-én a forradalom áldozataiért amely előtt egy rövid előadást is meghallgathatnak a jelenlévők ’56-ról. De részt lehetett venni az elmúlt héten több koncerten és előadáson, még a kisebb városokban is és ez folytatódik egészen a jövő hétig (kedvenc riportalanyom, Engelmayer Ákos is panaszkodott nekem, hogy legközelebb csak novemberben ér rá, olyan zsúfolt az októbere, rengeteg helyre hívták meg előadni).

Én csupán azt sajnálom, hogy nem hirdeti jobban a lengyel média az ehhez hasonló kezdeményezéseket. Amikor a koszorúzáshoz gyülekezett a tömeg ma délután Varsóban többen is odafordultak hozzám érdeklődni arról, hogy mi történik. A magyar forradalomról szóló megemlékezés hírére elcsodálkoztak, nem tudtak róla de örömmel maradtak utána a rövid eseményen… ebből is látszik: az a szó, hogy ’magyar’ Lengyelországban még mindig kivételes, pár percnyi megemlékezésre okot adó dolog.