A magyar-lengyel barátság nap alkalmából, a közös kapcsolatokról, és a krakkói főkonzulátus újranyitásának szükségességéről szól a fáma.

Tisztelt Orbán Viktor!

Bizonyára Ön jól emlékszik arra a sajnálatos eseményre, amikor is  a Bajnai-kormány a krakkói főkonzulátus bezárása mellett döntött, több mint fél évvel ezelőtt. A magyar kormány akkor a „külképviseleti hálózat karcsúsításával” magyarázta a gyalázatos döntést. Ezt követően  új, tiszteletbeli főkonzulátus nyílt Izraelben, melynek kapcsán Bajnai Gordon kijelentette: „a világgazdasági válság hatására Magyarország csökkenti a külképviseleteinek a számát, de ez nem vonatkozik erre a térségre.”

Mindez abban a történelmi pillanatban történt, amikor a krakkói főkonzulátus alapításának 90. és a rendszerváltás utáni újjászervezésének 15., továbbá a második világháborús lengyel menekültek magyarországi befogadásának 70. évfordulóját ünnepelte volna. Jacek Majchrowski, Krakkó polgármestere szerint a főkonzulátus eddigi tevékenysége, ezen belül Krakkó és a magyar testvérvárosok - Pécs és Budapest - közötti kapcsolatok erősítése érdekében végzett munkája egyértelműen bizonyítja, hogy ennek az intézménynek nem csekély jelentősége van a lengyel-magyar kapcsolatok tekintetében térségünkben.

A főkonzulátus bezárása anyagi megterhelést ró a Krakkóban és környékén letelepedettként élő több száz magyar állampolgárra, illetve az ideiglenesen, de huzamosan ott tartózkodó magyar állampolgárok (diákok, dolgozók), és a turistaként rövid időre oda érkezők esetében egyaránt mind a konzuli ügyintézés, mind a (baj esetén) konzuli segítségnyújtás milyen mértékben megnehezedett.

Néha olyan véleményeket hallani, hogy a magyar-lengyel barátság csak történelmi. Én, a Lengyel-magyar barátság blog szerkesztőjeként rendszeresen jártam ki Varsóba, illetve Krakkóba 2006-2008 között, nyugodt szívvel állíthatom: ez nem így van. A lengyelek továbbra is testvéri népként tekintenek Magyarországra, és szeretettel gondolnak a magyarokra.

Míg a környező országokban utazva félünk magyarul megszólalni, félünk felvállalni magyarságunkat, addig Lengyelországban egyenesen büszkék lehetünk erre. Én legbüszkébb igazán csak akkor vagyok, amikor Krakkóban, vagy Varsóban elsétálok egy magyar nyelvű emléktábla előtt, vagy éppen egy magyar étterem előtt, vagy akkor, amikor elmegyek egy lengyel zenekar koncertjére, és ott magyarul éneklik el az Omega „Gyöngyhajú lány” c. számát.

1956-ban a lengyelek adományok gyűjtését kezdték meg az októberi harcok hírére, és segélyszállítmányokat indítottak útjukra egyenesen hazánkba. A forradalom leverését követő évtizedekben a szovjet vezetés tudatosan igyekezett távol tartani a két népet, okulva az előzményekből. A kádári nómenklatúra egyenesen lengyelellenes propagandát folytatott, de a rendszerváltás lehetőséget adott a két nép újbóli közeledésére.

Minden év március 23-án a két nép barátságát, egymással szemben töretlen rokonszenvét ünnepeljük. Szimbolikus ez a dátum, mely szinte egybe esik a tavasz kezdetével is. Ez alkalomból kérem arra Önt, hogy lehetséges kormányalakító erőként, a választások után gondolja át a krakkói főkonzulátus újranyitásának lehetőségét, illetve segítse elő a magyar-lengyel kapcsolatok virágzását!

Tisztelettel,

Aranyi Péter