A félig lengyel, félig magyar Krzysztof Varga könyve, a Turulpörkölt heves vitákat váltott ki és erősen megosztotta a magyarokat. Annak ellenére, hogy a műben olvasható magyar gyalázás felér egy Mohamed-karikatúrával.
A provokatív című mű már a legelején magyarázkodással kezdődik, melyben az író arra hívja fel a figyelmet, hogy írását elsősorban a lengyel olvasóknak szánta. „Talán nagyképűség tőlem, de mindeddig nem született ilyen, lengyel nyelvű mű Magyarországról. Volt néhány útikönyv, néhány történeti munka, de olyan könyv nem volt, amelyben egybevegyül a konyha, a történelem és a politika” – írja Varga az előszóban. Értjük ugye? Na, szóval ez a mű ezért különleges. Senki ne számítson azonban látványos fotókra túrógombócról, vagy halászléről, mert ilyen nincs. Fikázás viszont annál inkább.
Milyenek ezek a benyomások? Mit tolmácsol Varga a lengyel olvasóknak? Először is fontos tisztázni, hogy az író nem a lengyel-magyar barátságról ír – bár szerinte a „A lengyel-magyar két jó barát (…)” is egy elcsépelt mondás -, hanem kvázi Turul-vadászatra indul és „alaposan” felfedezi a budapesti kocsmákban a jelenlegi magyar kultúrát és kollektív tudatot. A közel 180 oldalas műből tulajdonképpen három üzenet ( ha úgy tetszik: „mondanivaló”) hámozható ki: 1. a magyarok Trianon miatt keseregnek és búslakodnak, 2. a magyarok csak érdekből kedvesek, 3. Magyarországon mindenki öngyilkos akar lenni. Ezt az egészet pedig finoman beleülteti az össznépi frusztrációba, azaz az író szerint mindenkiben tombol a búskomor-visszafojtott agresszió. Pozitív kritikát ne keressünk benne, mert kevés van és az is lehet, hogy a fordító csempészte bele. Merthogy annyira magyar, hogy fordítani kellett. Saját bevallása szerint a dédanyja pedig szlovák volt.
"Hát, joggal merül fel a kérdés, hogyha például a BBC időjárás jelentése esetleg egy este közzéteszi Európa fővárosainak másnapi várható hőmérsékleti értékeit, akkor feltételezhető, hogy a britek titkon már a kontinens gyarmatosításán gondolkodnak?"
Az író előszeretettel járja körül a Trianon témát, de meg sem próbálja ismertetni a békeszerződés által teremtett igazságtalanságokat. Hogy értse meg így a lengyel olvasó a nagy, össznépi búskomorságot? „A Duna tévében még az időjárás jelentés is nosztalgikus, mert az úgynevezett Kárpát-medencéről szól, márpedig ez a magyar kisebbség által lakott terület eufemisztikus elnevezése, külön hangsúlyozva Erdélyt” -írja Varga. Hát, joggal merül fel a kérdés, hogyha például a BBC időjárás jelentése esetleg egy este közzé teszi Európa fővárosainak másnapi várható hőmérsékleti értékeit, akkor feltételezhető, hogy a britek titkon már a kontinens gyarmatosításán gondolkodnak?
Varga igazi magyar gyalázó – és ez a felfogása a könyv végén jön ki leginkább a Magyar Vándor kapcsán: „Vígjátéknak elég sótlan és unalmas, de legalább megpróbálja nevetségessé tenni a magyar mitológiát.” Nem valószínű, hogy a film eredeti szándéka ez volt, de miért kéne a történelmi gyökereket nevetségessé tenni? Miért örvendezne ezen az író? Varga azonban emellett abban is örömét leli, hogy jó nagyokat rúg a magyarok származásába, eredetébe. Tudjuk, hogy ezt manapság sok alternatív nyelvész és történész is előszeretettel teszi ( ezért ráadásul még érdemkeresztet is osztogatnak), azonban érthetetlen, hogy miért nem a hivatalos, történészek és nyelvészek által is elfogadott tételeket ismereti a lengyel olvasók számára. „Nem tartoznak sem a szlávsághoz, sem a Balkánhoz, sem a germán kultúrkörhöz (…) legközelebbi rokonaik a finnek és az észtek túl messze vannak. Jóval több, mint ezer éve látták egymást utoljára, ma már nem igen akad közös beszédtémájuk.”
"(...) nem látszik a pogány imádságot mondó sámán, nem látszanak a legyőzött szlávok, akik fogolyként várják nyomorú sorsuk beteljesedését, nem látszanak a vitéz magyarok, akik meztelen nőket hurcolnak ki a kunyhóikból, hogy megerőszakolják és rabszolgává tegyék őket"
Ez az állítás téves, hiszen legközelebbi rokonaink a vogulok és az osztjákok, igaz, viszont, hogy az államalkotó finnugor rokonok közül valóban az észtekkel és a finnekkel állnak fenn aktív kulturális és gazdasági kapcsolatok. És hiába vannak messze, mert a finnek még a kétezres évek elején is mátyásföldi Ikarus EAG buszokat vásároltak, Finnország épp a közelmúltban adományozott helikoptert hazánknak, 1956-ban pedig dal is született északon a „magyar testvérnép szabadságáról” folytatott küzdelemről. Az észtek büszkén gondolnak a finnugor rokonságra és emellett - bár szeretjük azt gondolni -, de nem vagyunk egyedül. Számíthatunk rokonainkra, ahogy lengyel testvéreinkre is.
Még akkor is, ha Varga olyanokat magyaráz bele történelmünkbe, amit igazán csak egy nacionalista szlovák, vagy román tenne. Ez legjobban a Feszty-körkép kapcsolatban írt gondolataiból jön ki. A festményről hiányolja a „történelmi valóságot”, azaz, hogy „nem látszik a pogány imádságot mondó sámán, nem látszanak a legyőzött szlávok, akik fogolyként várják nyomorú sorsuk beteljesedését, nem látszanak a vitéz magyarok, akik meztelen nőket hurcolnak ki a kunyhóikból, hogy megerőszakolják és rabszolgává tegyék őket". Ilyen töménytelen fikázást a lengyelekről is lehetne írni. Csak egy kis utálat kell hozzá és kellő olvasatlanság.
