Furcsa egyveleg lenne ez a bejegyzés, mert sok olyan gondolatot szeretnék itt leírni, ami igazából még a karácsonyhoz és a szilveszterhez köthető. De egyáltalán nem korszerű múltbéli gondolatokkal terhelni az olvasót. Inkább csak boldog új évet kívánnék azoknak az olvasóknak, akik rendszeresen böngészik a Lengyel-magyar barátság blogot és azoknak is, akik csak most látogattak el életükben először ide.

Kegyetlenül őszinte leszek: sokszor megfordult már a fejemben, hogy bezárom ezt a boltot. Nem a lustaság miatt. Hanem azért, mert úgy érzem célt ért. Hat éve, amikor még elindítottam, Lengyelország csak egy távoli ország volt a hazai kis- és nagyvárosok népei számára. Most már aktívabbak a kulturális, gazdasági és politikai kapcsolatok is és rendszeresen megtelik a postaládám olyan levelekkel, melyekben segítséget kértek utazáshoz, munkához, stb. Nagyon örülök ennek, mert ez azt jelenti, hogy mi magyarok végre felismertük, hogy a barátságot ápolni kell. Végre nincs olyan érzésem, hogy csak a lengyelek szeretnek és becsülnek minket, mi pedig észre se vesszük, vagy nem viszonozzuk ezt. Végre nem! És ez a siker. A sikert pedig élvezni kell.

Hogy mi lesz a jövő még nem tudom, mert itt a blog.hu -n és a neten is elszaporodtak a lengyel kultúrával foglalkozó blogok, ami nagyon jó dolog. Nem tudom még letészem-e a lantot és ha igen, akkor meddig, de azért most az leírom, hogy nagyon várom az igazi telet. Ha azon túl vagyok, akkor mindig tisztábbak a gondolataim. Utána tehát meglátjuk.

Amúgy ha kifogás szaga is van, de szeretném megjegyezni, hogy lengyelül is tanulok. Lassan egy éve. Szóval haladnak a dolgok, fejlődünk és nem hagyjuk el magunkat! Szeretnék minden kedves olvasónak boldog új évet kívánni ezzel a téli varsói képpel, amit nemrég dobott a gugli.